Tóth Krisztina interneten hozzáférhető művei

Jár ide egy rigó körbeugrál csipeget néha fölnéz.
Szeretem ezt a napszakot száradó ruhát kirakni sárga fűre.
Bolygó körhinta-fény nyárvégi csönd szívben törökméz.
Ahogy lebeg a kerten át az árnyék deja vu-je.

Bent a szobában is mint egy poros könyvben a lapok közt.
Préselt levél színű szemhéjak mind lecsukva.
Miért nem mondjuk a múltra elment miért nem a mostra eljött.
Ha a jövő jövő nézem a falon ágak és fény-reluxa.

Tudok két ilyen délutánt is teaszín levegőt mintha látnám..
Gyerek voltam begurult a zsiguli a telekre.
Gereblyéztünk voltak már gesztenyék is a járdán.
Alacsonyan sütött olyan a másik is hogy most lehetne.

Hazamenet a küszöbre hullott levél várt egyszer írt csak.
Az aki hagyta kár hogy nem talált otthon mert hol is voltam.
Tudtam előtte is de csak mint lombokra néz a színvak.
Milyen is az idő látom hogy elmúlt én meg hol is voltam.

II.

Senem senem egylevegővel az őszi meleg szél.
Kertben sértődötten locsoló apát eljön és megvigasztal.
Babrál csatornabádogot fiatal nő kilép fölnéz nevetgél.
Senem most senem máskor semmikor árnyékírta arccal.

Halottak ősszel kendőt nem viselnek bokrok közt sem igen járnak.
Senem mutatják mely bogyók ehetőek kökény ugyan már.
Hajat nem igazítnak lencsébe (feketebodza) sose állnak.
Senem a meleg őszi senem a metsző téli más huzat vár.

Rájuk a kert álmodott negatívja hamuszín murvaösvény a házig.
Kedves fijam hozzál cigit meg pénzt ha erre jöttök.
Adagolókanál tápsót kever ki pólóban áll dehogyis fázik.
Nem kell maradnotok elég ha épp csak beköszöntök.

Senem senem száraz levelek surrogása a földön.
Már megfordultak annyian kedves fijam vigyázz magadra.
Mit is akartam még ami a nagy kannában volt azt külön töltöm.
Azzal még bent locsolhatsz a rózsa télre már betakarva.

III.

Elültettem a tulipán a krókusz meg a nárcisz.
Hagymákat későn ezt is éjjelente már fagyok jönnek.
Hamar itt van a hó aztán a fény ideje máris.
Tavasz lesz pára és sziromszaga a földnek.

Eszembe jutottál ahogy a kertben a kis lyukakat ástam.
Hogy Kedves Vali ezt találtam egy lapra felírva tegnap.
Kedves Vali mit is akartam ne haragudj de mostanában.
Olyan rövid egy év egy este rövid egy nap.

Esős és meleg nyár volt te már valószínűleg elrohadtál.
És a bútorokat is elvitték ott már valaki más van.
Hívtalak egyszer képzeld kiderült az már.
Nem a te számod bocs hogy ilyen sokáig nem telefonáltam.

Pedig el akartam mondani hogy megszületett és.
Hogy van egy fiam valami furcsát is megfigyeltem.
Tudom persze hogy nyár tél hogy a virág meg a termés.
De közben áll az idő és néz a szeme se rebben.

Versek a Porhó című kötetből
(Magvető Könyvkiadó, Budapest 2001)

Forrás: Tóth Krisztina hivatalos honlapja